Sokunkhoz hasonlóan az újságíró Johann Hari is kénytelen volt belátni, hogy napjai nagy részében felváltva bámul különböző képernyőket, és képtelen rendesen koncentrálni. Miután nem sikerült megoldania a problémát, járni kezdte a világot, hogy aztán három éven át beszélgessen az emberi figyelemről különböző szakértőkkel. Utazása során arra jutott, hogy téves feltételezésekkel éltünk erről a válságról. Könyvében bemutatja többek között a Szilícium-völgy néhány kiugrott fejlesztőjét, akik megtanulták meghackelni az emberek koncentrációját egy Rio de Janeiró-i nyomornegyedet, ahol az emberek egészen szürreális módon veszítették el a tisztánlátásukat és egy új-zélandi irodát, ahol rendhagyó megoldással állították helyre a dolgozók termelékenységét. Hari az álmodozás lehetőségének eltűnésétől kezdve a technológia uralmán át a fokozódó környezetszennyezésig tizenkét tényezőt azonosít be, amelyek felelőssé tehetőek figyelmünk romlásáért. Ugyanakkor azt is világossá teszi, hogy egyénekként és társadalomként is tehetünk lépéseket a probléma enyhítése érdekében.