Mi történik, ha a világ legszerencsétlenebb kasszafúrója egyszer csak örököl, átműtteti az arcát, és egy Nobel-díjra hajtó gyilkos író veszi át az életét? 13. Pác Tivald, a balszerencse hivatalos reklámarca előbb Hondurasban keveredik egy hamis gyémántbalhéba, majd az arc- és személycsere után már, mint Walter Benjamin vág neki az amerikai vadnyugat poros utcáinak. Új élete legalább annyira zűrös, mint a régi - csak most már mexikói kések, kísérteties nők és pácolt bölények is vannak benne. Az üldözöttből üldöző, majd ismét üldözött lesz - de hogy miért némultak el a revolverek, és ki a titokzatos Prentin, aki háttérből mozgatja a szálakat, arra csak az válaszolhat, aki végigkacagja vele ezt a kalandregényt. Rejtő mesél, a revolverek pedig hallgatnak. De aztán megszólalnak azok is… A légiós- és detektívregények mellett a két háború közötti az amerikai szerzők, mint Max Brand mellett a hazai ponyvairodalom jelesei is sorra szállították az elvetemült banditákról, tüzes lányokról, titkos aranybányákról, s persze a vasöklű, biztoskezű revolverhősökről szóló vadnyugati történeteket. Közéjük tartozott Rejtő Jenő is, aki vadnyugati a regényeit Gibson Lavery néven jegyezte. A néma revolverek városa kivételt jelentett. A modernizálódó vadnyugat itt csak a háttér a rejtői humor tobzódik, a cselekmény őrült vágtában száguld előre - míg az utolsó titokra is fény nem derül. A magyar képregény 1956 utáni újjászületése egy vadnyugati-indiános képregénnyel vette kezdetét: ez a Winnetou volt - Zórád Ernő rajzaival. Emlékezetesek Cooper Az utolsó mohikánjából, s Mark Twain Az indiánok földjén című regényéből készült feldolgozásai is. A modern western kiadása is a képregényben kezdődött el: Max Brand a Tűznyelővel 1967-ben egy Zórád által készített történettel tért vissza, majd 1969-ben Rejtőtől a Tigrisvér következett - majd 1971-ben A néma revolverek városa, melyet Zórád a karikatúra eszközeivel állított az olvasók elé. Ebből válogattuk kötetünk illusztrációit.