Lackfi János új regénye. Levágott emberi fül az ablakpárkányon. Kinek a füle? Hogy kerül oda? Hogy került le a gazdájáról? Élő az illető vagy már halott? Mit kell ilyenkor csinálni? Odaadni a kutyának? Kidobni a kukába? Eltüntetni a nyomot? Szaladni a rendőrségre? De hisz azok úgyse lépnek semmit! Akkor át kell változni Columbóvá? Vagy futni a füllel a mentőkhöz? Varrják vissza valakire? Az első fületlenre? Vajon ez Van Gogh füle? Vagy a római katonáé, akire Szent Péter karddal támadt? A regény átlagos, tizenhét éves főhőse ezzel a nem átlagos helyzettel találja szemben magát. Eggyel több füle lesz a kelleténél. Megmutassa a szüleinek? A tanárának? A plébánosának? A dzsúdóedzőjének? Tartsa meg, és nézegesse? Beszélgessen vele? Ha már egy kamasszal senki se képes normálisan beszélni. A furcsa esetből nyomozás lesz, rendőrségi ügy, majd ámokfutás, élethalál-harc, verseny az idővel. Közben a biztosnak hitt háttér összeomlik, egy srác áll szemben a világgal, keresi a dolgok értelmét, harcol Istennel, családjával, a többi emberrel, saját kételyeivel. Ja, és van itt egy vak lány is, Lili. Elég nagy a szája, és elég durva a története. Hogy mi köze a főhőshöz? Jó kérdés!